Sokszor azt gondoljuk, hogy a kapcsolataink alakulása elsősorban a másikon múlik. Hogy kivel találkozunk, hogyan viselkedik velünk, mennyire figyel ránk. Idővel azonban a kapcsolatok megmutathatják, hogy bizonyos helyzetek ismétlődnek az életünkben. Ezek az ismétlődő minták gyakran bennünk gyökereznek. Lehet, hogy más emberekkel, más körülmények között, de az érzések, a helyzetek mégis ismerősek. Ugyanazok a félelmek, ugyanazok a kérdések jelennek meg: vajon elég jó vagyok? Vajon szerethető vagyok? Mindent jól csinálok? Nem vagyok túl sok? Az önismereti munka során egyre világosabbá válik, hogy ezek a minták sokszor nem a jelenben kezdődnek. A kapcsolatokban megjelenő bizonytalanság, az önbizalomhiány vagy az a visszatérő érzés, hogy „nem vagyok elég jó”, gyakran nem egy adott helyzetből fakad, hanem egy mélyebb, korábban kialakult működés része. Például a bizalom sérülése erősen hathat úgy a későbbiekben, hogy az illető gyanakvóvá, féltékennyé válik a későbbi kapcsolataiban, vagy megnehezíti, hogy igazán megnyíljon mások felé. Másik példa, ha egy múltbeli kapcsolatban erősen jelen volt, hogy a másik fél kiszámíthatatlanul viselkedett, nem lehetett rá számítani. Ez a jövőbeni kapcsolatokban hozhat egy bizonytalanságot, vagy akár egy olyan mértékű függetlenséget, hogy „csak magamra számíthatok”, ezáltal a másik felet kizárom. A „nem vagyok elég jó” érzése is egészen koránról fakadhat. Ha már gyerekként azt a mintát hozzuk, hogy sosem kapunk dicséretet, akkor későbbi kapcsolatainkban is állandóan jelen lesz a kérdés: elég jó vagyok? Az önbizalomhiány sok minden másból is eredhet, akár egy megcsalásból is. Egy kapcsolat minőségét nagyban meghatározza az is, hogy mennyire tudunk önazonosak lenni benne. Hogy merjük-e megmutatni magunkat olyannak, amilyenek valójában vagyunk, vagy inkább alkalmazkodunk, megfelelni próbálunk, és közben lassan elveszítjük a kapcsolatot saját magunkkal. Ezek felismerése azonban már önmagában is egy fontos lépés lehet a változás felé. Amikor elkezdünk ránézni a saját működésünkre, észrevehetjük, hogy nemcsak a másik fél viselkedése hat a kapcsolatainkra, hanem az is, ahogyan mi jelen vagyunk bennük. Hogyan reagálunk, mit gondolunk magunkról, mennyire tudunk bízni, mennyire tudunk határokat húzni.  Sok esetben ugyanis nem maga a helyzet ismétlődik, hanem az a működés, ahogyan reagálunk rá. Az önismereti folyamat egyik legfontosabb része, hogy elkezdjük felismerni ezeket a mintákat. Nem azért, hogy hibáztassuk magunkat, hanem azért, hogy megértsük, honnan jönnek, és hogyan hatnak a jelenünkre. A kapcsolati minták felismerése segíthet abban, hogy tudatosabban lássuk a saját működésünket. Amikor ez a megértés megszületik, megjelenik a lehetőség is a változtatásra.És talán ez az a pont, ahol a kapcsolatok is elkezdenek más irányt venni, mert már nem ugyanúgy reagálunk. Ha ismerős számodra ez a működés, és szeretnél változtatni rajta, itt tudsz továbbmenni: