Amikor már felismered, hogy bizonyos minták újra és újra megjelennek a kapcsolataidban, akkor kezd el igazán látszani, hogy a kapcsolati minták nem elméleti dolgok, hanem nagyon konkrét működések, amik helyzetekben, reakciókban és belső folyamatokban jelennek meg. Ha lemaradtál volna, itt találod az előző cikket ebben a témában:https://rejtettenunk.hu/?p=539 A kapcsolatok minősége nemcsak attól függ, hogy kikkel találkozol, hanem attól is, hogy te hogyan tudsz kapcsolódni. Szeretném a témát egy példán keresztül bemutatni, amelyben a szereplőt Annának nevezem. Anna egész eddigi életében hamar és mélyen kezd el kötődni másokhoz, sokszor idealizálja a másik felet.Ez a működés elsőre nem tűnik problémának, sőt, sokszor kifejezetten pozitívnak látszik, mert benne van a nyitottság, az érzelmi elérhetőség és a kapcsolódási vágy. Azonban van, amikor mégsem ennyire pozitív a történet, és valójában ez fogja meghatározni a dinamikát is. Ha a folyamat félrecsúszik, a gyorsan kialakuló kötődés nem hagy teret a kapcsolat további fejlődésének és kiteljesedésének. Megjelenik egy belső ráfeszülés, hogy ennek a kapcsolatnak most sikerülnie kell. Sok esetben ez együtt jár azzal, hogy Anna elkezd már a kapcsolat elején többet beletenni, mint amennyi a kapcsolat aktuális szintjén normális lenne, és később ez csak fokozódik. Ha segítséget kérnek tőle, ő azonnal ott terem gondolkodás nélkül, sőt, sok esetben kérés nélkül is felajánlja azt. Ez a fajta működés kívülről gondoskodásnak és támogatásnak tűnik, belül viszont gyakran egy mélyebb szükségletből jön: abból, hogy a kapcsolat megmaradjon, hogy fontos legyen a másik számára. Nélkülözhetetlen. És itt kezd el lassan átbillenni a rendszer. Mert miközben kívül egy kapcsolat épül, belül megjelenik az egyre növekvő bizonytalanság. Anna legnagyobb félelme a kapcsolataiban, hogy nem lesz elég jó, hogy valamit elront. Figyelni kezdi a másikat, a reakcióit, a visszajelzéseit, és ezeket felnagyítva sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít nekik, mint amit valójában jelentenek. Ez az a pont, ahol a jelenlegi kapcsolat már nemcsak a jelenről szól. Elkezdi aktiválni azokat a belső mintákat, amik korábban is jelen voltak. Egy-egy apró helyzet — egy válasz hiánya, egy hangsúly, egy távolságtartóbb reakció — elég ahhoz, hogy beinduljon a túlgondolás és az önmaga megkérdőjelezése. Ilyenkor sokszor nem kifelé reagál, hanem befelé. Elkezdi igazítani a viselkedését ahhoz, amit a felnagyított válaszreakciókból és saját korábbi tapasztalatai alapján összerakott. Anna folyamatosan mások kedvében akar járni, és ezért rengeteg áldozatot hoz, saját magát, szükségleteit és igényeit pedig háttérbe szorítja. Ez a működés rövid távon fenntarthat egy kapcsolatot, hosszabb távon viszont egyensúlytalanságot hoz létre, mert a kapcsolat nem kölcsönösségre épül, hanem alkalmazkodásra. Előfordulhat, hogy a másik fél számára is terhessé kezd válni a kapcsolat, ami még nagyobb akadálya lesz annak, hogy a jövőben egy egészséges kapcsolódás alakuljon ki. Ez az egyik leggyakoribb töréspont. Anna már érzelmileg benne van, kötődik, jelentőséget ad a kapcsolatnak, miközben a másik fél lehet, hogy még egy teljesen más szinten van, vagy egyáltalán nem is ugyanazt látja benne. És amikor ez a különbség láthatóvá válik, akkor jelenik meg a csalódás. Anna ilyenkor nemcsak a másik félben csalódik, hanem saját magában is. Ez pedig újabb rossz tapasztalást eredményez, amit a következő kapcsolatában is átvisz. Így alakul ki az a ciklikus működés, ami kívülről úgy tűnik, mintha mindig ugyanaz történne. Valójában viszont nem a helyzet ismétlődik, hanem az, ahogyan benne van. Ha ismerős volt a történet, biztos benned is felmerült a kérdés, hogy mégis honnan indulhatott? Például abból, ha gyerekként azt tapasztaltad, hogy a figyelem nem volt állandó, hanem ki kellett érdemelni. Hogy akkor kaptál több szeretetet vagy elismerést, amikor „jól viselkedtél”, alkalmazkodtál, vagy megfeleltél azoknak az elvárásoknak, amiket veled szemben támasztottak. Ilyenkor könnyen kialakulhat ez a működés, hogy a kapcsolatért tenni kell, és ha nem teszel eleget, akkor elveszítheted. De jöhet ez olyan helyzetből is, ahol érzelmileg nem voltál igazán megtartva. Ott voltak körülötted, de nem figyeltek rád igazán, nem tükrözték vissza az érzéseidet, nem kaptad meg azt a biztonságot, amiben elégnek érezhetted volna magad. Ilyenkor felnőttként megjelenhet egy erős igény arra, hogy végre valaki lásson, értsen, fontosnak tartson. Előfordulhat az is, hogy egy korábbi kapcsolatodban folyamatos bizonytalanságban voltál. Nem tudtad, mikor számíthatsz a másikra, mikor van jelen. Vagy téged okoltak minden rosszért és a kapcsolat megromlásáért, akár kimondva, akár kimondatlanul. Ilyenkor nagyon könnyen kialakul az a belső működés, hogy „biztos velem van a baj”, és ez a gondolat minden új kapcsolatodban újra aktiválódhat. És mivel ezek a minták mélyebben gyökereznek, nem tudatos döntésként jelennek meg, hanem automatikusan. Pont ezért olyan nehéz észrevenni őket, és ezért ismétlődnek újra és újra. Ezért tűnik úgy, mintha mindig ugyanaz történne. Ugyanazok az érzések, ugyanazok a helyzetek, csak más emberekkel. És amíg ez a működés ugyanaz marad, addig a végeredmény is nagyon hasonló lesz. Ha ismerős volt ez a működés, lehet, hogy már régóta benne vagy. Ezekkel nem kell egyedül maradnod. Ha szeretnél ránézni mélyebben, a 3 alkalmas programomról a weboldalon találsz részletes leírást: https://rejtettenunk.hu/?p=539