Volt már olyan, hogy valaki megkért valamire, te pedig szinte gondolkodás nélkül igent mondtál, miközben belül pontosan tudtad, hogy nincs hozzá kedved? Talán már így is túl sok feladatod volt, fáradt voltál, vagy egyszerűen csak szerettél volna végre egy kis időt szánni magadra. Mégis kimondtad: „Persze, megoldom.”

Pár perccel később aztán már sorolni is kezdted magadban, miért kellett volna nemet mondanod. Bosszankodtál, feszültté váltál, talán még a másikra is nehezteltél, amiért megint olyasmit vállaltál el, amit valójában nem szerettél volna.

Ismerős?

Sokan kerülünk hasonló helyzetekbe. Szeretnénk segítőkészek, megbízhatók, jó társak, barátok vagy kollégák lenni. Nem akarunk
csalódást okozni, konfliktust teremteni vagy megbántani másokat. Közben azonban könnyen előfordulhat, hogy mások igényeit folyamatosan a sajátjaink elé helyezzük.

A személyes határok meghúzása sokkal többről szól, mint arról, hogy megtanulunk nemet mondani. Fel kell ismernünk a saját szükségleteinket, komolyan kell vennünk az érzéseinket, és meg kell tanulnunk kiállni önmagunkért akkor is, amikor ez nem mindenkinek tetszik.