Egy lépés önmagad és a másik felé

A legtöbben szeretnénk szeretni és szeretve lenni. Kapcsolódni – családhoz, barátokhoz, egymáshoz. Mégis sokszor megjelenik az érzés, hogy valami hiányzik: nem úgy, nem akkor, nem azt kapjuk, amire igazán szükségünk lenne.

Mert nem mindegy a hogyan.
Gyakran nem maga a szeretet hiányzik a képletből, hanem az, hogy nem ismerjük sem a saját, sem egymás szeretetnyelvét.

Amikor először találkoztam Gary Chapman nevével és az általa leírt öt szeretetnyelvvel, egy kicsit megkönnyebbültem. Megkönnyebbültem, mert azt éreztem: talán mégsem velem van a gond, egyszerűen csak nem volt meg a nyelv, amivel eddig próbáltam értelmezni ezeket a helyzeteket.

Első lépésként a saját szeretetnyelvemet próbáltam megfejteni, majd elgondolkodtam a hozzám közel állókén, és beszélgettem is velük erről. Az új információk segítségével egyrészt jobban megértettem önmagamat – hogy miért éreztem sokszor elégedetlenséget vagy hiányt egy-egy kapcsolatban vagy helyzetben –, másrészt elkezdtem tudatosabban figyelni a környezetemre is. Nem utolsósorban pedig azt is ki tudtam mondani, számomra mik azok a módok, amelyeken keresztül a leginkább érzem a szeretetet.

Természetesen ez nem kőbe vésett igazság. Például imádok apró ajándékokat készíteni másoknak, és azt is szeretem, ha kapok. Szívesen segítek másoknak, nálam ez leginkább a főzésben nyilvánul meg. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy ne esne jól az elismerő szó vagy az együtt töltött idő. Mégis azt érzem, hogy hozzám legközelebb az ajándékozás és a tettek állnak.

A szeretetnyelvekre tekinthetünk egy olyan önismereti és kommunikációs keretként, amely segít jobban megérteni a saját szükségleteinket és a másik működését.