Könyvajánló – Jorge Bucay Életmesék
Jorge Bucay Életmesék című kötete tele van tanulságos történetekkel, mint ahogy arra az alcím is utal: Történetek, melyekből az életet tanultam.
Minden történetre lehetne külön időt szánni, de most egyet szerettem volna kiemelni, amelynek témája nálam az elmúlt években többször is visszaköszönt.
A könyv fülszövege:
Demián, a könyv képzeletbeli páciense szeretne minél többet megtudni az élet dolgairól, így vetődik el Jorgéhoz, a különleges terapeutához, aki igazán egyéni módon segít neki leküzdeni a hétköznapok nehézségeit. Minden egyes alkalommal elmesél egy történetet: az adott helyzethez illőt, amelyben Demián is választ talál az őt nyugtalanító kérdésekre. Akad közöttük tibeti, talmud, szufi fabula, klasszikus és modern mese-adaptáció csakúgy, mint a szerző által kitalált történet. A főszereplő élethelyzetei az Olvasó számára is roppant ismerősek lesznek.
A történet címe, amelyről szó lesz, A süket feleség.
Demián ezúttal azzal a problémával érkezik, hogy a feleségével vitába kerültek, és úgy érzi, megkergült, mivel nem hallgatja meg az érveit. Leszólja az elképzeléseit. Állítása szerint a felesége őt csökönyösnek és szeszélyesnek tartja.
Jorge az alábbi történettel szolgál válaszul:
Idézet a könyvből
„Egy férfi felhívja a háziorvosát.
– Ricardo, Julián vagyok.
– Á, szia! Mi a helyzet, Julián?
– Tudod, azért hívlak, mert aggódom María miatt.
– Mi történt vele?
– Egyre süketebb.
– Hogyhogy egyre süketebb?
– Tényleg az, el kéne jönnöd megnézni.
– Jól van, de a süketség úgy általában nem hirtelen támadt vagy akut dolog, úgyhogy gyertek el hétfőn a rendelésre, majd akkor megnézem.
– Szerinted hétfőig várhatunk vele?
– Hogyan jöttél rá, hogy nem hall?
– Hát… szólok neki, és nem válaszol.
– Ide figyelj, lehet valami apróság, fülzsírdugó vagy ilyesmi. Tudod mit, derítsük ki, mennyire süket María. Hol vagy most?
– A hálószobában.
– És ő? Ő hol van?
– A konyhában.
– Helyes. Akkor szólj neki.
– Maríaaaaaaaaa…! Nem, nem hallja.
– Jól van. Akkor menj oda a hálószoba ajtajához, és kiabálj neki a folyosóról.
– Maríaaaaaaaaa…! Nem, a füle botját sem mozgatja.
– Várjál, nem kell kétségbeesni. Vedd föl a vezeték nélküli telefont, és indulj el vele a folyosón, onnan szólj neki, majd meglátod, mikor hallja.
– Maríaaaaaaaaa…! Maríaaaaaaaaa…! Maríaaaaaaaaa…! Képtelenség, nem hallja. Már ott vagyok a konyhaajtó előtt, látom is. Háttal áll, mosogat, de nem hallja. Maríaaaaaaaaa…! Képtelenség, nem hallja.
– Menj még közelebb.
A férj már bent van a konyhában, odamegy Maríához, kezét a vállára teszi, és beleüvölti a fülébe, hogy Maríaaaaaaaaa…! A feleség meg dühösen megfordul, és azt mondja neki:
– Mit akarsz? Mit akarsz, mit akarsz, mit akaaaaaaaaarsz…? Már legalább tízszer szóltál, én meg tízszer megkérdeztem, hogy mit „akarsz”. Napról napra süketebb vagy, nem tudom, miért nem mész már el az orvoshoz…
– Ezt nevezik projekciónak, Demián. Valahányszor észreveszem, hogy valami zavar a másik emberben, nem ártana átgondolni, hogy amit látok, az legalább annyira rólam is elmondható.
No de folytassuk a te problémáddal… Mit is mondtál Gabriela heppjeiről?”
Mint ahogy fent említettem, ez a téma nálam rendszeresen visszaköszönt az elmúlt évek során. Bár igyekszem manapság már úgy tekinteni a dolgokra, ahogy azt a történet záró sorai javasolják, nagyon nehéz. Hiszen ha valami zavar a másikban, vagy nehezen tolerálom, nem az az első gondolatom hogy jééé, hát én is ilyen vagyok.
Mégis azt javaslom, és azért is választottam pont ezt a történetet, mert ha elkezdünk így gondolkodni, figyelni a másikra, bizony meg fogjuk látni magunkat a tükörben. Nem lesz kellemes, de a fejlődésben mindenképp segítségünkre lehet.
Ehhez hasonló történetek szerepelnek Jorge Bucay Életmesék című kötetében. Mesélő jellege miatt könnyen fogyasztható, mégis értő olvasást igényel, érdemes akár egy-egy hetet rászánni minden történetre.
Ezeket is érdemes megnézni
