Háló

A minap, reggeli futás közben, készítettem ezt a képet. Valamiért akkor nagyon megfogott, és az út mentén haladva több helyen is megálltam hasonló fotókat készíteni. 

Hogy miért is fontos ez most? 

Elmesélem a saját történetem és tapasztalatom, hátha valakinek segítséget nyújt. 

Az életem során többször is próbálkoztam segítséget kérni szakemberektől. Gyermekkorban, tinédzserkorban, felnőttkorban. Jártam pszichiáterhez, pszichológushoz, coach-hoz és életvezetési tanácsadóhoz, még kineziológushoz is. Több módszerrel is megismerkedtem, mint amilyen a tarot, a numerológia, a színterápia, és a művészetterápia. Ezek közül a tarot és a numerológia volt, ami nagyon megfogott és el is sajátítottam a használatát méghozzá azért, hogy én is tudjak másoknak segíteni velük. 

Azt hiszem, az első fontos szempont azok számára, akik nekivágnak ennek az útnak, hogy ne adják fel! Ha nem válik be az egyik, tovább kell lépni és próbáljanak ki más módszereket is. Legyenek nyitottak. Mindenkinek más tud segíteni, és az is lehet, hogy az állapottól, problémától és témától függően ezek a módszerek változhatnak is. Persze vannak olyan esetek (csak, hogy egy két példát mondjak: súlyos depresszió, alvászavar, függőségek), amelyek nem adnak ennyi szabadságot, mert orvosi kezelés bevonása is szükséges. 

Ahogy mondtam, én is több próbát tettem, mire végül kikötöttem annál az embernél, akivel úgy érzem, tudok fejlődni, haladni és valóban segít nekem. 

Végre belevágtunk a közös munkába, és megragadtunk egy problémát, majd még egyet, majd még egyet. És ahogy sorra húzkodtuk a szálakat, egyre több minden derült ki, egyre mélyebbre ástunk. Készült az a bizonyos háló a kihúzott szálakból. Bőven akadt téma, amin dolgoznom kellett, mint amilyen a gyász, abúzus, bullying, vagy amilyen az önszeretet, időgazdálkodás, fogyás, és még sorolhatnám. Egyre húzkodtuk azokat a szálakat, és sorra dolgoztuk fel a témákat.

Voltak jobb időszakok, amikor úgy éreztem, minden rendben lesz. Rengeteget fejlődtem, és úgy éreztem, az elém táruló összes problémát sikerül majd megoldanom. Aztán persze akadt bőven olyan időszak is, amikor legszívesebben abbahagytam volna az egészet. Úgy éreztem magam, mint egy pók, aki gyönyörű hálót szőtt az áldozatának, csak végül maga ragadt bele. 

Ilyenkor rendszerint arra gondoltam, mikor is lesz ennek vége. Megkérdőjelezek mindent, amit elértem. És felteszem magamnak a kérdést: Mekkora hálót kell még szőni, hogy végre kész legyek? Hogy jobban legyek?

Ezek a visszaesések olyanok, mint mikor jön valami vagy valaki, és azt a gyönyörű hálót, amit eddig szőttél, részben lerombolja. De ilyenkor mit tudsz tenni? Kifújod magad és felveszed újra a fonalat. A terápia is pont ilyen. Néha muszáj megállni, pihenni, venni egy nagy levegőt aztán folytatni tovább. 

Ekkor jött az én segítőm, aki emlékeztetett rá, hogy mindig lesznek gondok, mindig lesznek problémák, és megdolgozandó témák. Aki elindul az önismeret útján, annak bizony sok dolga lesz. Az elején biztosan nehezen fog menni a szövés, idővel valószínűleg egyre könnyebben és gyorsabban. Meglesz a módszer. Tudod, hogyan állj neki, honnan kezdd el, és merre haladj tovább.

És rájössz, hogy az a háló sosem tűnik el, és sosem készül el. Azt hiszem, ez így is van rendjén. Mert ez a háló lesz a biztonsági hálód, ami mindig ott fog feszülni alattad, ha ismét zuhannál. Ez a háló abból lett, hogy dolgoztál magadon, hogy fejlődtél, feldolgoztad a traumáid, és megtörted a rossz mintákat. Időnként jön majd, aki lerombolja, lehet, hogy te ragadsz bele, de ott lesz neked. Csak meg kell tanulnod jól használni. Mert az a háló a tiéd. És ezt senki nem veheti el tőled.  

Futás közben megragadta a szemem a látvány, és elcsodálkoztam a szépségén. Most azt hiszem, a lelkemmel is megláttam benne valamit, ami később segíteni fog nekem és remélem, most már neked is, ha ezeket a sorokat olvasod.